Az uszoda öltözőjében ülök a padon, és várom, hogy a barátaim végre elkészüljenek és mehessünk vissza az egyetemre. El sem tudom hinni, hogy ilyen sokáig készülődnek. Nekem elég volt egy hajszárítás, némi smink, és készen is voltam. Ők pedig a karjuk meghosszabbításának tekintik azt a hülye fésűt. Irritáló. Mindenesetre megértem őket, ha nekem lenne olyan hajam, mint nekik, én is ezt csinálnám. Szerencsémre az én hajam dús és magától begöndörödik, így a kötelező úszás után nem kell vele semmit csinálnom, csak megvárnom, míg a hajszárítás után igazából megszárad.
– Tira, nincs kedved meginni valamit? Lyukasom van. – Na persze, Babynek akkor van lyukas órája, amikor San Diegóban szakad a hó.
– Inkább mondd azt, hogy nincs kedved bemenni, ezt senki nem fogja bevenni neked, soha – mondom nyomatékosan, majd elnevetem magam. – Amúgy már kérdezte Danny is, s igent mondtam. Csak siessetek.
– Kuss, Tira! – kiabál ki az öltözőkabinból Clara, amire csak megforgatom a szemeimet. Ahányszor ezt a mondatot hallom naponta… Szerintem milliomos lennék, ha minden alkalom után kapnék egy dollárt. Szerintük kicsit túl hangos és bunkó vagyok, szerintem csak őszinte. Amúgy rengeteget fejlődtem, mióta velük barátkozom, hiszen képes vagyok kedvességre is, mondjuk. Ha megérdemlik, ha nem, maradjunk annyiban, őket sem kell félteni tőlem.
– Lányok! – ordít be Dan az öltöző ajtaján. – Elmegyek, ha nem jöttök ki.
– Hogy ez soha nem képes egy kis türelmet kicsikarni magából… – morgom, majd felállok, a táskámat megfogva kisétálok a legjobb fiú barátunkhoz.
– Kicsim, igazán szexi vagy ma is – nevet, miközben magához ölel. Egy fehér ruha van rajtam, ami a bokámig ér, s egy ugyanilyen színű saru, valamint a kalapom. A derekamra egy vékony öv van kötve, ami kiemeli a csípőm, s ennyi. Nem tudom, ebben mi szexi, de ha ő mondja, az úgy van. Dan nem igazán dicsér senkit, csak aki megérdemli. A legtöbbször még a barátnőit sem képes ilyen kegyeletben részesíteni, kivéve a mostanit. Nem is értem, mindig gyönyörű lányokkal járt, egyetlenegy sem volt ízlésficammal megáldva, mégsem dicsérte agyon őket. A mostani lányról ne is beszéljünk. Nagyon szép, kicsit szeplős, vörösesbarna haja van, és igazán jó fej velünk is, pedig mi állandó jelleggel körülvesszük Dant, de nem panaszkodott eddig. Szóval egy rossz szava sem lehet a fiúnak rá, ezért is imádják egymást már egy éve. – Este eljössz velünk bulizni? Én, a fiúk és Amanda.
– Nem is tudom, holnap tesztet írunk anatómiából…
– Ne kéresd már magad! Talán tudsz válaszolni a férfi nemi szervekkel kapcsolatos kérdésekre… De ha nem, szívesen tartok gyakorlati oktatást – vigyorog, miközben a szemöldökét húzogatja. Felsóhajtok a baromsága hallatán, majd belebokszolok a vállába. Ekkor jönnek ki a lányok, akik meg sem lepődnek a verekedésünk láttán. Hozzászoktak. Szomorú.
– Barátnőd van, faszfej.
– Tira! Ne káromkodj már – szól rám Baby. Mint anya, imádom őket, de néha túl sok a nőiességük. Szeretek picit fiús lenni. Ez van, soha nem fogják ezt megemészteni. Ezért is jönnek ki ennyire egymással. A vasárnapi villásreggelinél szokták megtárgyalni, milyen káromkodással rukkoltam elő a héten. Igazán kedves családom van. Apa legalább megért, a bátyámmal együtt, ők kiállnak az én férfias káromkodásaim mellett is.
– Igenis – kuncogok, majd Danbe karolva elindulok ki a melegbe. A társaság semmiségekről beszélget, miközben beülünk az egyetem közelében lévő bárba, s kérünk egy-egy koktélt. Nekem meg sem kell említenem, melyiket választom, tudják, hogy az Strawberry Colada nevű tejszínes finomságot helyezem a piedesztálra.
– Olyan finom – sóhajtom, majd hátradőlök a kényelmes kanapén, s hallgatom, hogy Dan győzködi a lányokat, hátha eljönnek este ők is bulizni. Persze engem már le sem bagóz, mert elkönyvelte, hogy megyek, ami igaz is. Tudom, hogy csak kifogás volt az anatómia teszt. Szeretnék egy kicsit kikapcsolódni, s Dan erre a legjobb társaság, valamint Amandával is jobban kijövünk, ha ketten vagyunk lányok egy társaságban. Clara és Baby ugyanis kőkemény nemet mondtak a mai estére. Az első a pasijával lesz, a második pedig a szüleivel vacsorázik, amit meg kell értenünk, hiszen annyira ritkán találkoznak, hogy az én panaszkodásom a vasárnap reggelik miatt ezzel szemben jogtalannak tűnik. Mégis, kiöltözni, beülni egy klubba, s anya barátnőivel beszélgetni nem a legjobb program, amit el tudok képzelni bármikor is. Hála az égnek kaptam az egyetem első évében egy engedményt: elvihetem a barátaimat is. Így kevésbé tűnik szörnyűnek? Nem, de legalább viccesebb, mondjuk… Baby olyannyira kijön anyuval, hogy nem tudom, melyiküket is tegyem boldoggá. A ruhám, hajam, szemöldököm, a körmeim, de még a gyantázásom időpontját is megbeszélik előttem. Felnőtt nő vagyok huszonhárom évesen, köszönöm szépen!
– Menjünk, nézzük meg Tiránál a Hamupipőkét!
– Oroszlánkirály! Nem vagyok buzi.
– Jaj már, Dan, mindenki tudja, hogy Tira kedvéért bármilyen Disney mesét megnézel! – nevettek a barátnőim. Én pedig itt fogom fel a beszélgetés lényegét, ami körülöttem zajlik. Felsóhajtok, s már védelmembe akarom venni a legjobb barátomat, amikor rájövök, én is szívesen megnézném a Hamupipőkét.
– Menjünk, Édes – mondom kedvesen.
– Ti azt akarjátok, hogy saját magam is kételkedjek a szexualitásomban? Mert kibaszottul jól haladtok e felé – csattan fel, jó hangosan, mire az összes vendég a bárban felénk néz, és jót mosolyognak Dan mondatán.
– Semmi gond, öreg, ha meleg vagy. Szivárvány meg minden – nevet az egyik srác, majd rám vigyorog. Felmutatom felé a hüvelykujjam, tetszésemet kimutatva, utána elindulok haza a többiekkel együtt.
↬
A Hamupipőke után hazamennek a srácok, hogy eltudjak készülni az esti buliba. Nem mintha nem szerettem volna jobban a kocsmázást, de egy kis táncolást sem utasíthattam vissza, így fürdés után előkeresem az egyik szakadt, rövid farmernadrágomat, fekete, zárt magassarkúmat és az ugyanilyen színű topomat.
A sminkem egyszerű: kihúzott szemek, szempillaspirál, arcpirosító, s egy pink matt rúzs. Felcsatolom a fehér órámat, kivasalom a hajam, s késznek nyilvánítom magam. Egy óra alatt elkészülök, így a maradék pár percben átdobálom a kistáskámba a cuccaim, fogom a fekete-pink színű absztrakt, hosszú kardigánom, majd a lifttel lemegyek a földszintre várakozni. Mikor megjön a taxim, bediktálom a címet, és pár perc után már ott is vagyok a Roysnál, ahol Dan és Amanda a többiekkel körülvett kör közepén állnak. Nem is figyelem igazán, kik vannak ott, csak átfurakodom a fiúk garmadáján, s megállok, hogy én is tátott szájjal bámulhassam a legjobb barátomat és a csaját, amint egymás fejét ordítják le.
– Jaj, de jó! Megjött a szent és sérthetetlen Tira McAdams is! – ordítja a képembe Amanda, majd megragadva a karom, húz az ellenkező irányba, mint amerre szeretnék menni. – Alig vártam, hogy ide érj, s válaszolj pár kérdésemre – fordul felém. Dan követ minket, mégsem rá fokuszálok. Egy kicsit leragadtam annál a pontnál, mikor elkezdett Amanda rángatni.
– Na, jó. Mégis mi történik itt? – kérdezem felhúzott szemöldökkel, s kirántom a kezemet a szorításából. Kicsit őrült módjára viselkedik a csaj, s ez nem igazán jön be. Szóval érdekel a magyarázata.
– Ti tényleg csókolóztatok délután az uszodában? Mert látott titeket Matt és Kevin, ahogy Dan ölelgetett közben! El sem hiszem, hogy én hülye, megbíztam benned, és azt hittem, semmit nem akarsz a pasimtól!
– Csak megölelt! Jézusom! Ne legyél már ennyire hisztis. Szerelmes beléd – magyarázom, de mintha meg sem hallaná, mondja tovább. Egy idő után Dan próbálja leállítani, mégsem hagyja abba, s itt telik be a pohár. – Nincs semmi bizonyítékod, Amanda! Fejezd már be – szólok közbe, mire észbe kap, s előszedi a telefonját, hogy megmutassa a képet, ami tényleg minket ábrázol, ahogy Dan nyakában csüngök a lányöltöző előtt. – Ez egy ölelés – sóhajtok fel bosszúsan. – Magyarázd már el a csajodnak, Dan!
– Igen, Szívem! Amúgy is van pasija! – vágja ki magát, amire tátott szájjal nézek a legjobb barátomra. Megértem, hogy szerelmes, most tényleg, nem hiába vannak együtt egy éve, ennek ellenére nem kell minden sületlenséget összehordania, hogy megértesse a barátnőjével, hogy őt szereti.
– Hogyan? – kérdezem.
– Ki?
– Én. – A válasz a hátam mögül érkezik, egy ismerős idegentől, akivel még soha életemben nem találkoztam, csak képeken láttam a Weatherford család kandallóján. Ian Weatherford, Danny bátyja áll a hátam mögött és ereszkedik fél térdre előttem. – Az időzítés nem a legjobb, ennek ellenére már hónapok óta a megfelelő pillanatra várok. Szerelmem, lennél a feleségem? – Ez csak az álmaimban történhet meg. Ilyen nem létezik. Nem, nem és nem… Ez képtelenség.
– Igen! – Hallom az örömkiáltást, de nem a saját számból hangzik el. Most mégis mi a fasz történik?
