2.

Barbara izgatottan hallgatja Amanda és a drága fiai beszámolóját a nagy leánykérésről, míg én csendben ülök a hintaágyban Ian mellett, bólogatok és igenekkel felelek a megfelelő helyeken, Ted pedig összehúzott szemekkel áll és néz ránk, míg a felesége vállait simogatja. Próbálja lenyugtatni, ugyanis a szívinfarktusa után az orvosai teljes körű nyugalmat írtak elő neki, most mégis rettentően izgatott. Alig bír ülve maradni, s állandó jelleggel kérdezősködik rólunk, Iannel. Én már az elején elvesztettem a fonalat, mikor Amanda kikotyogta a reggeli közben, és majdhogynem megfulladtam a pirítósomtól, valljuk be, elég szerencsétlen halál lett volna, de egyre kevésbé örülök, hogy nem történt meg. Hiszen Barbara az ölelgetések után, felhívta a szüleimet, miszerint: „Helenéknek is tudniuk kell ezt a csodás hírt!” Aha, hát azóta csörög a telefonom, megállás nélkül érkeznek az sms-ek a barátnőimtől, akiket anyu értesíthetett, s ha ez még nem lenne elég, a holnapi villásreggelire mindenki meg van hívva, hogy ünnepeljünk. Úgy értem, mi van? A szüleim azért ennyire nem ismerhetnek rosszul! Én és egy távkapcsolat? Két hét múlva meghaltam volna szerelmi bánatomban. Ennek ellenére csak Ted néz ránk gyanúsan. Felteszem, jogosan.

A maradék önuralmamat összeszedve állok fel, s jelentem be, hogy el kell mennem a mosdóba. Adok Barbarának egy puszit, majd tovább is állok. Danny annyi kibaszott hálával és köszönömmel jön nekem, hogy az egész élete kevés lesz rá. Csak érjek ki innen. Mert egy dolog, ha a barátainknak hazudunk, a másik, ha a Weatherford szülőknek, de az enyémeknek? Ez már egészen más dolog. Ennyit azért nem érhet Dannynek Amanda, ugye? Hiszen nem akarhatja, hogy ezt sokáig folytassam. Csak féltékeny volt, majd megnyugodott volna szegény lány. A szerelem hülyeségeket hoz ki az emberből, megértem. Ennek ellenére nem játszhatjuk el a szerelmes párt örökidőkig mindenki előtt, mert Amanda nem bízik bennem…

Beérve a nappaliba megállok, és a falnak dőlök. Mélyeket lélegezve próbálok megnyugodni és nem elsírni magam. Normális vagyok én? Csak sodródom az árral, nézem Iant, ahogy hazudozik, s nem látszik, hogy egy cseppet is bánná. Neki teljesen kényelmes megoldásnak tűnik az ügyvédi szakmájához egy elrendezett házasság. Legszívesebben ordítanék, de mindenhol körülvesznek, így csak kikapcsolok.

Szeretem a legjobb barátomat, bármit megtennék érte, s úgy érzem ezt már bizonyítottam, szóval nem értem, ha annyira szerelmes Amandába, s fordítva, akkor meg kellene értetnie a lánnyal, hogy nem jelentek veszélyt a kapcsolatukra. Hiszen a későbbiekben újra szingli leszek, és maradok, ahol vagyok. Ennek ellenére magamra öltök egy friss menyasszonyhoz illő mosolyt, és elindulok a kertbe, ahol a többiek már ott járhatnak, ki miben lesz jelen a menyegzőn.

– Várj egy pillanatot, Szívem – jön velem szemben Ted, amitől görcsbe rándul a gyomrom, és megfeledkezve magamról a hasamhoz kapok. Egy másodpercre oda kapja a tekintetét, majd visszanéz a szemeimbe. – Áruld el, Csillagom, mi folyik itt. Lehet, hogy Barbarát könnyű becsapni ilyen romantikus maszlaggal, de engem nem. Feszült vagy, figyelmetlen és olyan távolságtartó a fiaimmal, mintha te lennél a nyár tündér, ők meg a tél hercegei.

Megmerevedek, ott, álló helyzetben, majd kiengedve a visszatartott levegőt, lehuppanok a kanapéra. Megkönnyebbülésemben elsírom magam, mire Ted mellém ül, és elkezdi simogatni a vállam. Vár, amíg megnyugszom, s mikor megtörténik, hüppögve elmesélem neki az egész sztorit, amibe a fiai kevertek. Megértően bólogat és káromkodik, így egy kicsit jobb kedvem kerekedik a végére.

– Honnan szedted a tündéres hasonlatot?

– Barbara imádkozik egy unokáért, ezért megnézett egy mesét, Csingilingről. Ne is kérdezd! – legyint lemondóan, amire felnevetek.

– Imádom Csinget – mosolygok. Ő is ezt teszi, majd komoly képpel néz rám. Bólintok, miszerint várom a tanácsát. Ugyanis kifogytam az épeszű ötletekből.

– Csillagom, olyan vagy ennek a családnak, mint a napfény. Nélküled el sem tudjuk képzelni az életünket. Évek óta jársz ide, az egyetemnek pár nap múlva vége. Csak a diplomaosztótok van hátra. A szüleiddel barátok vagyunk, így soha nem kérnélek arra, hogy hazudj, de tedd meg értünk, Barbaráért. Nincs jól, persze javult az állapota, de gyorsan fárad, magas a vérnyomása és annyira izgul, mi lesz Dannel és Amandával. Megkedvelte az elmúlt egy évben azt a lányt. – Egy pillanatnyi szünetet hagy, majd folytatja. – Össze-vissza fecsegek itt – sóhajt. Érdeklődve nézek rá. Nem pontosan értem, mi történik most. – Szóval… Szeretünk, szeretjük az ostoba fiainkat is, de itt most az a legfontosabb, hogy ne érje stressz a feleségemet. Nem biztos, hogy tudna mibe kapaszkodni, ha Ian vagy te elmennétek, netán Amanda, mégis, a legrosszabb az lenne, hogy a szíve nem bírná ki ekkora örömhír után a veszteséget. Képes lennél erre? – kérdezi reménykedve, picit bosszúsan. Csak pislogok.

– Mire is kérsz pontosan? – Nyelek egy nagyot, mert sejtem a választ, s ha ő kér meg rá, az nem olyan, mint Danny kérése, sem Amanda kedvéért eljátszott színjáték. Ez fontos. Neki és az egész családomnak.

– Legyél Ian menyasszonya, míg Barbara jobban nem lesz.

– Ted én nem… Ne haragudj, de ez eszméletlenül kínos így is. Nem tudjuk, mikor épül fel teljesen Barbara, mi van, ha hónapokig tart? Addig legyek a fiad párja? – kelek ki magamból. Felpattanok és fel-le kezdek járkálni. Ő csak megértően hümmög, majd idegesen feláll. Megállít, s megölel. Jóleső érzés Ted karjaiban lenni, mintha az apám lenne. Megpuszilja a fejem búbját, majd elenged. Egyből jobban érzem magam. – Megteszem. A pótszüleim vagytok. Majd belehaltam két hete, mikor Barbara bekerült a kórházba. Rajtam nem múlhat az egészségügyi állapota. Leszek a fiad álmenyasszonya. – Bólintok megerősítés képen, amitől halvány mosoly kúszik az arcára. – Viszont! Nem ígérhetem, hogy lesznek unokáid a továbbiakban, mert ha a fiad nem tartja a gatyájában a farkát, kiherélem! – morogom, amire elneveti magát.

– Hidd el, lesz egy-két keresetlen szavam mind a kettő tökfilkóhoz. Azt hinné az ember, húsz év felett a fiai felnőttek… Mekkorát tévedtem – nevet, én is kuncogok, majd belékarolva csatlakozunk a kertben ücsörgőkhöz. Én leülök Ian mellé, jó szorosan, hátha veszi az adást és átkarol, de csak értetlenül pillant felém, ahogy Danny is. Rájuk mosolygok, bár nem a legőszintébben, amíg rá nem nézek Barbarára, onnantól pedig nem is lehetnék hálásabb: szeretem őket. Befogadtak a lányuknak, összebarátkoztak a szüleimmel, s mindenhova elvittek magukkal, ahova csak ők mentek az elmúlt években, támogattak az egyetem folyamán, még ha egy hülye faszkalapot is szedtem össze, aki dobott, mellettem álltak. Őszintén nevetek rá Ianre, mikor mond valamit a koszorúslányok fodros ruhájáról. Ha játszunk, akkor játsszunk jól: megfogom a kezét és összekulcsolom a combomon az ujjainkat, majd adok az arcára egy puszit.

– Türkizkék, hosszú ruhákra gondoltam – mosolygok édesen. Amanda bólint, miszerint tetszik neki az ötlet. Dan csak néz és próbálja megfejteni, mi történik, Ted mosolyog és elismerően bólint. Szóval egész jó színésznőnek bizonyulok, ha tényleg megerőltetem magam.

– Drágáim, mikorra tervezitek az esküvőt? – kérdezi Barbara, mosolyogva. Ian felém pillant, amire rákacsintok.

– Nem tudjuk, anya.

– Tegnap este azt mondták nem szeretnének sokáig várni – kotyog közbe Amanda, amire megszorítom a „párom” kezét.

– Ez remek! Holnap megbeszélünk mindent, édesanyáddal bármiben segítünk, amiben csak kell.

– Köszönöm szépen, elkél a segítség, ugye Édesem? – kérdezem Iant, aki átkarolja a derekamat és megpuszilja az arcomat.

– Így van, Bébi – nevet. Rámosolygok és hozzábújok. Sajnos a jóleső érzést megtudnám szokni, ami elkap minden pillanatban, amit mellette töltök. A puszik, simogatások és az észveszejtő csókok a nyakamon… Már megint beindultam, pedig nem tesz semmit, csak mellettem ül… Mégis, ha a tegnap estére gondolok, a járdán, a bugyim elkezd nedvesedni, ami nem jelent túl jót az álházasságunkra nézve. Nem képzelhetek bele többet, mint az összes eddigi rossz kapcsolatomba. Csak álmenyasszony vagyok, ő az álvőlegényem, és rohadtul igaz, hogy benedvesedtem tőle.

1.

Becsukott szemekkel ülök az egyik bokszban a Billyben, ugyanis ide ültetett le Danny, miután látta, hogy az előző szituáció sokkolt. Itt nem túl hangos a zene, miszerint a srácok megszavazták, hogy nem egy szórakozóhelyen, hanem egy kocsmában ünnepeljük meg az ifjú párt, vagyis minket Iannel. Na, igen…

Nem vagyok semmire sem képes. Tátogok, pislogok és ülök. Ennyi telik tőlem a jelen helyzetet elnézve. Fel sem tudom fogni igazán, ami velem történik. Foghatnám poénra, de Amanda nemrég jött ide, hogy gratuláljon és bocsánatot kérjen, miszerint elhordott mindenféle ribancnak, valamint elmondása szerint óriásit tévedett. Én csak bólogattam, amióta megláttam Iant, így hihette azt, hogy igent mondtam a lánykérésre, valamint a drága legjobb barátom helyeslő ordítása eléggé meggyőzött minden jelenlévőt, hogy ennek örülni kell. Csak engem hagynak ki az információcseréből! Normálisak?

– Édesem, minden rendben? – kérdezi vigyorogva Ian, miközben becsúszik mellém, s átkarolja a vállaimat. Lesújtva nézek rá, és összehúzott szemekkel várom, hogy felfogja, vegye le rólam a kezét, ennek ellenére még jobban hozzám simul. Itt telik be a pohár, és szedem össze minden ép agysejtemet, hogy elmondjam, mi nincsen rendben jelenleg. – Tudod mit? Semmi sincs rendben! Nem olyan régen kérted meg a kezemet egy szórakozó hely előtt, úgy, hogy nem is ismerjük egymást! Ja, és ha ez nem lenne elég, mindenki, ismétlem, mindenki azt hiszi, hogy most a menyasszonyod vagyok! Normálisak vagytok ti ketten a testvéreddel? Mert esküszöm, a legjobb barátom olyan helyzetbe hozott, amitől hányingerem támad! – suttogom fojtottan a képébe, amitől a szája még nagyobb mosolyra görbül, én pedig majdnem az eszemet vesztem a dühtől. – Még van képed? – kiabálom el magam. Nem érdekel már semmi. Ezek nem normálisak.

– Cica, semmi gond. Nyugodj meg, ha gyereket szeretnél, könnyen megoldhatjuk – nevet a többiek felé, amire lesütöm a tekintetem, mert attól félek, mérgemben elsírom magam. A srácok csak gratulálnak, és isznak is tovább.

– Jézusom! Fejezd már be. Elképesztő vagy – morgom, amire ismét rám figyel.

– Csak egy jól sikerült hazugság, pár nap múlva kamuzol majd valamit Amandának és ennyi.

– Holnap megyek hozzátok! Érted? Ő is ott lesz! Mi van, ha elkotyogja? Úristen! Soha többé nem mehetek hozzátok! – pánikolok ismét, ő pedig megrázza a fejét, és megfogva a csípőm az ölébe ültet. Elkezdek ficánkolni, mert rá kell jönnöm, hogy nem a rohamom a legfontosabb, hanem a kezei rajtam. Egy pillanatra megcsap az édes parfüm illata, a hozzám préselődő meleg, kidolgozott felsőtest jóleső érzése, majd felrázom magam a bizsergető érzésből, és próbálok kimenekülni a karjaiból.

– Semmi baj, nyugi, Tira – simít végig az oldalamon. Ha azt hitte, ettől jobb lesz, akkor jó nagy hülye.

– Fogd a barom öcsédet, és menjetek, beszéljetek Amandával!

– Miről kell velem beszélnetek? – kérdezi az említett, miközben helyet foglal velünk szemben. – Nagyon szép pár vagytok.

– Nem szeretnénk sokáig jegyesek lenni, így beszélgettünk egy kicsit, hátha lennél az egyik koszorúslány – válaszolja Ian. Én csak pislogok a hazugságot hallva, majd kezdek szép óvatosan lecsúszni az öléből a helyemre. – Szívem, nem vagy nehéz, maradj csak – ránt vissza. Ennek tényleg nem tanítottak semmit? Amanda örömujjongásban tör ki, amitől keservesen dőlök hátra egy pillanatra, mikor eszembe jut, hol is ülök. Mind a kettőnk teste megfeszül. – Ha így folyatod, nem a nászéjszakán veszted el a szüzességed – morogja a tarkómba, s ad egy puszit is. Jó, engem már nem érdekel, még Danny sem, végeztem a kamuzással!

– Figyelj csak, Amanda, örülök, hogy minden a legnagyobb rendben van kettőnk között, és tisztáztuk a dolgokat, de tudnod kell, hogy…

– Hogy rettentően szerelmes belém – vág közbe Ian. Felmordulok, majd folytatom a mondatomat.

– Ez nem igaz – sóhajtom.

– Persze, mert még annál is jobban szereti. Látszik rajtuk, nem?  – kérdezi Danny, miközben leül a barátnője mellé.

– Olyan aranyosak! – mosolyog Amanda, amitől nekem is mosolyognom kell, aztán rájövök, hogy még mindig nem sikerült elmondanom, amit szeretnék.

– Szóval, azt szerettem volna mondani, hogy én nem…

– Ő nem szeret engem, soha nem is volt kettőnk között semmi. – Danny halál komoly arccal néz rám.

– Ez igaz, de Ian és én…

– Örülnénk, ha olyan kapcsolatotok lenne, mint nekünk – szól közbe az állítólagos párom. Ez hihetetlen! Szerintem ők ezt gyakorolják otthon. Dan és Ian a tökéletes hazugságszövők, vagy valami ilyesmi.

– Igen, remélem, anyuék lassan már az unokájukkal játszanak majd.

– Elég már fiúk! – emelem fel a hangom, mire értetlenül néznek rám. – Azt szerettem volna mondani, hogy…

– Hogy nagyon örül a kapcsolatunknak és boldog, amiért szerelmes vagyok beléd, ezt pedig soha nem tenné tönkre – néz rám jelentőségteljesen a legjobb barátom, így megadva magam csak helyeselek. Tényleg nem tennék ilyet vele. Ha így tudok, akkor így segítek.

– Furán viselkedtek – nevet fel a lány, mire mindenki ugyanígy tesz, majd fogja magát, és csatlakozik a srácokhoz a másik asztalnál.

– Köszönöm! – tátogja Dan, majd ő is továbbáll. Kiszállok Ian öléből, s jelentőségteljesen nézek rá.

 – Bébi, azt hiszem, nemsokára házasok leszünk – vigyorog.

– Milyen tenyérbe mászó képed van, Szerelmem – mondom gúnyosan. Felnevet, majd édesen rám mosolyog. – Tudod, vehetném poénra is, csak az a baj, hogy a szüleiddel találkozom holnap – vigyorgok rá fölényesen, hátha felfogja, ez komoly dolog, mindenesetre nem úgy néz ki.

– Édes vagy, ha dühöngsz.

– Akkor már egy kibaszott vattacukorrá kellett volna változnom, Weatherford! – mérgelődöm tovább.

– Megkóstolhatlak? – kérdezi felhúzott szemöldökkel. Milyen jól nézne ki, ha nem lenne ennyire agyhiányos. Kidolgozott vállak, lapos has, markáns arc, szép barna szemek, gödröcskék az arcán és rettentően magas, ami túl jól illik hozzá. Felülkerekedik mindenkin, ebben hasonlítanak az öccsével.

– Soha – morgom, majd megkérem, hogy engedjen ki, mert szomjas vagyok, de csak feláll és hoz nekem egy pohár Pina coladát, amire összeráncolt homlokkal kezdek el bámulni.

– Bocs Szívem, ha nem jó, hozhatok mást.

– Ez a második kedvenc koktélom.

– Örülök – mosolyog. Most tényleg aranyosan, amitől egy pillanatig elolvadok, majd visszatérek a jelenbe. – Szerinted, ha nem kérem meg a kezed, miként alakult volna az este?

– Bemutatkoztam volna, majd ha felkértél volna, kitudja, lehet, táncolok is veled. Nem tudom, egyelőre annyi van meg, hogy anyu és apu nagy fia vagy, aki imád hazudozni.

– Vagy… – tart egy kis hatásszünetet. – Nézheted úgy is a dolgokat, hogy segítettem az öcsémnek, így nem szakított vele a barátnője.

– Így nézve túl jó fej lennél.

– Ahogy te is.

↪

Az est hátralévő részében elkerülöm Iant és Dannyt is, annak ellenére, hogy mind a ketten próbálnak közelebb férkőzni, s beszélni velem, ami egyrészről jól esik, csak még mindig ki vagyok bukva, hogy a haverjaim, s holnap mindenki azt fogja hinni, hogy eddig hazudoztam nekik, nem szóltam, hogy van egy párom és most már egyben a vőlegényem is, aki Dan édestestvére. Hurrá! Micsoda pletyka. Miként fogom én ezt elmagyarázni a lányoknak?

Hazafelé tartunk. Jobban mondva hozzám, én egy kicsit ittasan, míg Ian teljesen józanon próbálja Amanda kérdéseit hárítani, aki egyszerűen lerázhatatlan, a logikus kíváncsiságával együtt. Megpróbáljuk elmagyarázni neki, hogy egyszer én utaztam el Ianhez látogatóba, Európába, s ott ismerkedtünk meg, majd tartottuk a kapcsolatot, s két éve együtt vagyunk, amit csak Dannek mondtunk el, mert nem tudtuk mi sül ki belőle. Ian pedig az édesanyja állapotára való tekintettel tért haza – ugyanis két hete szívinfarktusa volt, épp lábadozik szegény Barbara –, s most itt is akar maradni, hiszen mindenki, akit szeret, vele lenne. Csak mosolyogok, fogom a kezét és próbálok szerelmesnek tűnni, hátha minden gyanúja kiszáll Ian autójának az ablakán.

– Ian, a szüleidnél szálltál meg, vagy Tiránál? – kérdezi a lány, mire felkapom a fejem és azonnal rávágom: – Otthon.

– Tiránál. Szóval, ha nincs gond, öcsi, a tied a kocsi – vigyorog elégedetten, amitől bukfencezik egyet a hasam. A végtagjaim elnehezülnek, alig vagyok képes a haragomat palástolni. Mi az, hogy nálam? Tényleg ott akar aludni? Nem mintha nem töltöttem volna már férfival az éjszakáimat, a lakásomban, de azok nem a legjobb barátom szüleinek a gyerekei voltak, s nem adták ki magukat a vőlegényemnek. Kényelmetlenül érint a téma, mégis izgatott leszek. Milyen lenne, ha csak úgy felhívnám egy éjszakára? Forró szex, sok orgazmus? Rápillantok az összekulcsolt kezünkre, majd a férfi arcára, amin egy szexi mosoly játszik. Akaratlanul is felsóhajtok, a vérem pezseg a gondolatra is, s a hasam alja bizsereg az orgazmusok gondolatára.

– Tira, pontosak legyetek reggel – mosolyog rám engesztelésül Danny, amitől eszembe jut, hogy éppen ki nem állhatom. Ennek ellenére rámosolygok. Soha nem tudtam rá igazán haragudni, azért meg nem hibáztathatom, hogy szerelmes. Kiszállunk a kocsiból, megölelem Amandát, majd a legjobb barátomat is. – Köszönöm szépen. Tényleg te vagy a világon a legkirályabb. Amúgy meg kaphattál volna rosszabb férjet is – nevet, amire én csak kupán vágom. Vigyorogva néz rám, miközben beszáll az autóba, s elhajt.

– Te is elképzelted, mi lenne, ha nem lennél mérges rám és engednél a vonzalmadnak? – kérdezi Ian, a hátam mögé lopózva, a fülembe suttogva. Akaratlanul megborzongok, majd lépnék is el előle, mikor megfogja a csípőmet, s közelebb húz magához. – Szívesen magamévá tennélek hátulról – motyogja, miközben a nyakamat puszilgatja. Behunyt szemekkel, neki dőlve hagyom magam, s élvezem az érintését a hasamon. Felnyögök, mikor megtalálja a szájával a legérzékenyebb pontot a nyakhajlatomban. – Ez az, Bébi, engedd el magad.

– Kérlek – suttogom. De nem tudom, igazából mire is szeretném rávenni: hagyjon, vagy soha ne engedjen el. Életemben egyszer volt ilyen pasival dolgom, aki egy pillanat alatt képes volt feltüzelni és el is juttatni a csúcsra, azt is megszívtam. Megcsalt.

Egyik keze még mindig az oldalamat simogatja, a másikkal a farmernadrágom gombját ügyeskedi ki a helyéről, s itt szólal meg a vészcsengő a fejemben. Ha nem lenne Ted és Barbara fia, ha nem lenne Danny testvére, s ha nem hazudja azt, hogy a pasim, de legfőképpen, ha nem hangoztatja azt egész este, hogy a vőlegényem, akkor igen, alig várnám, hogy egy ágyban aludjunk, kicsomagoljon a fehér neműmből, majd kényeztessen, de ezek a „ha” kezdetű mondatok elég sok galibát okoznak minden nőnek, így nekem is. Ezért szakítom ki magam az öleléséből, s minden méltóságomat összeszedve megyek el mellette, a szemébe nézve.

– Szeretnél itt maradni? Rendben. Viszont semmi közünk nincs egymáshoz. Holnap tisztázod a szüleiddel a helyzet abszurditását, majd pár nap múlva közlöm Amandával a kis szakításunkat. Ennyi. Ennél többet ne remélj a mi szerelmünktől.